Hazafelé menet Galway-ban néhány órát
időztem, megnéztem a belvárost, ami éppen a vonat- és buszpályaudvar mellett
található. Az öbölben található város kiváló alkalom a hölgyeknek vásárlásra –
legyen szó akár ajándékról, vagy ruháról.
Miközben a távolsági busszal közeledtem a város felé, ismét megbizonyosodhattam az ír buszvezetők hihetetlen kedvességéről. Az egyik utas folyamatosan kattogtatta a fényképező gépét az első sorban, és ugyan esett az eső, de a buszvezető, hogy jó képet készíthessen az utas, megállt az úton, amíg a kép elkészült, és akár egy idegenvezető, még azt is elmondta, hogy éppen melyik apátságot láthatjuk. Ilyet eddig máshol még nem tapasztaltam... és ez nem egyszeri eset volt Írországban.
Miközben a távolsági busszal közeledtem a város felé, ismét megbizonyosodhattam az ír buszvezetők hihetetlen kedvességéről. Az egyik utas folyamatosan kattogtatta a fényképező gépét az első sorban, és ugyan esett az eső, de a buszvezető, hogy jó képet készíthessen az utas, megállt az úton, amíg a kép elkészült, és akár egy idegenvezető, még azt is elmondta, hogy éppen melyik apátságot láthatjuk. Ilyet eddig máshol még nem tapasztaltam... és ez nem egyszeri eset volt Írországban.
Az előző hétvégén volt a híres Galway Fesztivál, ami a lovas sport egyik kiemelkedő ír versenye. Az eseményen nem csak a zsokék, de a hölgyek is kitesznek magukért, akik szebbnél-szebb ruhákban vonulnak a lelátók mentén. Az alábbi kép nem tükrözi a valóságot, de megközelíti azt... :o)
Másnap hazarepültem, de nem egyedül, mert még
Doolinban a Sheep Shopban szinte már a bejáratnál a kezembe ugrott egy kedves,
színes kötött zoknit és sapkát viselő bárány, aki a Balambér nevet kapta. Szerintem
illik hozzá a név...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése