Másnap, bár nem keltem fel túl korán,
nagyon szép idő volt, ezért úgy határoztam, hogy kihasználom az időt, és most
megyek át a doolini kikötőből az Aran-szigetekre.
Több komplehetőség is van:
Aran Ferries, O’Brian Ferries, ami utóbbi nyilvánvalóan helyi kötődésű, viszont
mint kiderült, kevésbé megbízható ami a menetrend betartását illeti.
Hasznos honlapok, ahol előre is
lefoglalhatjuk a jegyeket, ha már tudjuk, hogy melyik nap lesz jó idő: www.doolinferries.com, www.obrienline.com, www.doolin2aranferries.com.
Az első hajók 10 órakor futnak ki a
kikötőből, de azért érdemes előbb érkezni, hogy a jegyeket megvásároljuk és még
helyünk is legyen a hajón a fedélzeti padoknál – különösen hétvégéken. Aki
később érkezik, már csak állhat, vagy lemehet az alsó szintre, ami azonban
üvegfallal elzárt rész. Ha hideg van, akkor persze ez a kedvezőbb utazóhely.
A menetidő kb. másfél óra Inishmore-ra,
a legnagyobb szigetre. A hajó először a legkisebb szigeten kötött ki a három
sziget közül, majd továbbindult Inishmore szigetére.
A kikötőkben számos
kerékpárbérlési lehetőség van. Nem kell rögtön az elsőnél választanunk, de
mindenképpen érdemes kerékpárral bejárni a szigetet (10 euró + 10 a kaució,
amit a végén visszakapunk), mert sokkal gyorsabb, mint gyalog, illetve olcsóbb,
mintha a kínálkozó lovas szekereket választanánk. Így nem vagyunk senkihez sem
kötve, és ott, és akkor állhatunk meg, amennyire időre csak akarunk. A
kerékpárok általában erősen használtak. Szánjunk rá időt, hogy megfelelőt
válasszunk: nyereg, fékek, váltó, stb.
A kerékpárkölcsönzőben térképet is
találunk a szigetről, amit érdemes magunkkal vinni. Ha nem vásároltunk élelmet,
a kikötői településen vannak üzletek és vendéglátó helyek is.
Ha süt a nap, javaslom a naptej
használatát, mert szinte nem is érezzük a széltől a nap melegét, a végén
azonban annál inkább.
A javasolt útvonalon elindulva nem
csalódunk a látványban. A kikötőből a körút jobb oldali útvonalát választva
szép parti sáv mellett haladunk el.
Érdemes fürdőruhát is vinni magunkkal, mert
egy köves és egy homokos partszakaszon is fürödhetünk. A kettő között pedig
fókák mutatják magukat a fényképező turistáknak, ahogy kifekszenek a meleg
kövekre napozni.
A következő fehér öböl után felmászhatunk a Dún Aonghasa
romokhoz, ami kb. negyed óra felfelé gyalog.
Olyan cipőben induljunk útnak, ami
jól tapad a köveken és biztonságosan fogja a lábunkat. A látvány minden
fáradtságért kárpótol. A sziklák peremén óvatosan megállva izgalmas képeket
készíthetünk, de a bátrak akár kúszva is megközelíthetik a sziklák peremét,
ahonnan lenézve minden bizonnyal elképesztő látvány tárul eléjük. Részemről
megelégedtem a sziklák szélével, de lenézni nem mertem a tériszonyommal.
A műemlék bejáratánál van lehetőség
frissítőre is, de ha még van időnk, akkor érdemes csobbanni egyet a mélykék
habokban a fehér homokpart mentén. A víz igencsak hűs, de frissítő és meglepően
kellemes benne úszni, illetve kevésbé sós, mint más délszaki tengerek.
Ha megszáradtunk, induljunk is tovább,
mert a komp 16.00 órakor indul vissza Doolinba. Választhatjuk a térképen jelölt
körút másik ágát visszafelé, de aki ezen indul el, az számoljon azzal, hogy
emelkedőn megy végig, ahol többször kellett tolnom a váltós kerékpárt, majd
lefele vezet az út, de ott meg azért nem lehet gyorsan menni, mert van ugyan
út, de tele kövekkel. Kiváló teljesítménytúra, de aki nem akarja magát
túlhajtani, az az ismert és a kényelmesebb utat válassza már csak azért is,
mert a fókák délután jobban szeretnek napozni, és ekkor többet is láthatunk. Ha
elég gyorsak vagyunk, akkor választhatjuk a középső útvonalat is visszafelé,
mert itt is akadnak még látnivalók, és az út is megfelelő.
A sziget gyönyörű, nyugodt és
biztonságos. A kerékpárokhoz nem is adnak lakatot. Azoknak, akik szeretnék az
egészet körbejárni és felfedezni, azt javaslom, hogy egy éjszakát töltsenek a szigeten,
mert a komp érkezése és indulása közötti idő nem elég mindenre.
Mivel nem tudtam a nagy rohanásban
mindent alaposan kiélvezni, és átérezni a hely hangulatát, úgy döntöttem, hogy
még egyszer visszamegyek, mert nagyon szép, nyugodt sziget.
Este még meghallgathattam volna a 6
órakor kezdődő koncertet az O’Connors kocsmában, de túl fáradt voltam, és a
szállásomhoz még bő fél órát gyalogolnom kellett. Majd a következő vasárnap…
Hazafelé a hajóról fotóztam a következő képet:
Aki egyébként szeret golfozni, azt is megteheti itt,
mert a kikötő közelében van golfpálya is.
Lehet még itt tengeri kajakozni is a
Moher sziklák árnyékában – persze, ha nem fodrozódik éppen viharosan az óceán,
vagy akár búvárkodni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése