UTAZÁS ELŐTT

Írország méltán kapta a Zöld Sziget nevet, hiszen ha jól figyelünk, ilyen gyöngyszemet is láthatunk az ír tájakon. Nagyon változatos a sziget élővilága, amit az alábbi felvételek is tükröznek, és ez csak egy út mentén volt...

A szigetet a sok esőnek köszönhetően az élénk színek, a jégkorszak lenyomatainak köszönhetően pedig a kövekkel borított tájak jellemzik.

Az írek alapvetően kedvesek és segítőkészek. Nincs okunk csodálkozni, ha megnézzük történelmüket és életüket, hogyan van bennük ennyi erő és életvidámság, hiszen a köves tájon kő-keményen meg kellett küzdeniük a természet kihívásaival, ami után jólesett számukra a kikapcsolódás és a muzsika. Aki tehát szembe akarna szállni egy írrel, hát az alaposan kösse fel a nadrágját.

Ha azonban mulatni szeretne, akkor egy jó pohár ír sör és zeneszó mellett bármikor feltöltődhet.

Ez a partvidék teljesen biztonságos. Nyugodtan sétálhatunk esténként az utcákon és utakon, legfeljebb rókával és nyúllal találkozhatunk. Bátran otthagyhatja az ember a biciklijét is lakat nélkül napközben, és közben biztos lehet benne, hogy ott is marad. Az Aran-szigeteken még lakatot sem adnak a biciklihez – úgysem tudná kivinni senki a szigetről.

Utam során elnéztem azt a temérdek kőfalat, amelyekkel a területeket, birtokokat egymástól elválasztották – hatalmas munka lehetett egyenként felszedni a földből ezeket a köveket, majd pedig kőfalakat emelni, hogy az állatok védett helyen legelhessenek, és a házak is biztonságban legyenek.

Vannak ugyan régi, romos házak, de ezek kifejezetten bájossá teszik az ír tájat.

Ha valaki szeretné megnézni a világ egyik legszebb zöld szigetét, akkor a következő élménybeszámolóban találhat néhány útmutatót, és hasznos tanácsot, amit utazás előtt érdemes elolvasni.

A tömegközlekedés Írországban egész jó, utazzunk akár vonattal, vagy busszal. Mind a távolsági buszokon, mind a vonaton van Wifi. A dublini reptérre érkezve, ahogy kilépünk a reptérről, szinte egyből fel tudunk szállni a belvárosba és a pályaudvarokra induló kedvező árú buszjáratokra (6 Euró a Repülőtér és a Heuston pályaudvar közötti felnőtt jegy), de természetesen taxival is mehetünk, ha kevés az időnk, és nem kell spórolnunk. 

Érdemes az úti célunknak megfelelő, és adott települést a környező városokkal összekötő menetrendeket letölteni előre az internetről, ahol nagyjából minden megtalálható (www.buseireann.ie, www.irishrail.ie) mert ezeknek nagy hasznát vehetjük akkor, amikor egyik településről a másikra szeretnénk eljutni.

Ha megtehetjük, nézzünk utána a gépkocsi bérlési lehetőségeknek is, mert így sokkal egyszerűbb bejárni a vidéket figyelembe véve, hogy mindenképpen a bal oldalon közlekedjünk. A bal oldali közlekedés a kerékpárosokra is vonatkozik.

A vezetékes víz iható, a boltokban alig látni palackos vizet, inkább üdítőket. Tehát ha van egy üres palackunk, azt minden reggel nyugodtan megtölthetjük.

Ha technikai eszközöket – mobiltelefon, fényképezőgép, laptop, hajszárító, stb. – viszünk magunkkal, akkor tudjunk róla, hogy Írországban nem a hagyományos hálózat működik, ezért ha lehet, vásároljunk áramváltós átalakítót, adaptert, ami egyébként több országban is használható. Megéri, hogy ne akkor lepődjünk meg, amikor éppen töltenénk a telefonunkat, mert mondjuk az az egyetlen kommunikációs eszközünk, amivel a külvilággal a kapcsolatot tartjuk.

Meleg ruhát érdemes magunkkal vinni, valamint váltócipőt arra az esetre, ha eláznánk, és mindenképpen vízhatlan kabátot. Utazás előtt az egyik sportáruházban vettem egy vékony, kapucnis kabátot, ami teljesen megfelelt a célnak – könnyű volt, kis helyen elfért a hátizsákomban, a szelet nem engedte át és még melegen is tartott. Mindenképpen rétegesen öltözzünk, mert ha előbukkan a nap, akkor meleg van nyáron – nem bántam meg, hogy hoztam naptejet, mert az állandóan fújó szélben könnyen leég az ember –, ha felhős lesz az ég, akkor viszont könnyen átfázhatunk.

Akár percről-percre változhat az idő és a hőmérséklet – a váratlan futó záporokról már nem is beszélve. Érdemes még egy poncho-szerű esőkabátot, vagy egy bővebb vékony esőkabátot is magunkkal vinni, ami kicsire összehajtható, mert ezt a hátizsákunk fölé felvehetjük, és ezáltal a tartalma is száraz marad.

Úti célt keresve, nézzük meg a különböző ír turisztikai holnapokon, illetve a magyar ír körutazás szervező cégek útleírásaiban, hogy melyek a nevezetes helyek – kulturális, történelmi, természeti látványosságok –, melyiket szeretnénk megnézni, és ezt követően keressünk a kiválasztott látnivalóknak megfelelően szállást.

Pl. Dublin térsége (Riverdance előadással), Óriások útja (Giant’s causeway), Drogheda és környéke, Waterford, de aki az érdekes helyeket szereti, akkor Belfast és Észak-Írország, ami elvileg olcsóbb is. A nyugati partszakaszt is választhatjuk, Doolin térségét, ami rengeteg látnivalót és élményt kínál.

A blogban az általam választott úti célt, azaz a Burren-vidéket és Doolin térségét mutatom be részletesen, minden olyan információval kiegészítve, amit nem találtam meg útikönyvekben, vagy saját tapasztalat útján tanultam meg.

Jó olvasást!

ELSŐ NAP

Budapestről indultam repülővel, Amszterdamon keresztül. A járatok időben indultak, és a végén a csomagom is megérkezett. Az amszterdami járatindulásnál meglepődtem, amikor – ki tudja miért – a 23. sorból előre ültettek az első sorba. Nem tiltakoztam, mert így elsőként szállhattam le a gépről és indulhattam a csomagomért.

A vonaton, ami Dublin Heuston állomásról Galwayig vitt, újabb meglepetés várt, ugyanis a vonaton volt Wifi. Véletlenül jött egy gondolat, hogy próbáljam meg, és így az első fényképeket már haza is küldhettem. A vonaton folyamatosan tájékoztatnak arról, hogy merre járunk, hol tartunk. Először természetesen ír nyelven, ami teljesen más, mint az angol, leírva meg különösen, de aztán persze angolul is bemondják az információkat.

Menet közben a szokásos ír mintázatot figyelhettem meg a vonatból: birka-tehén-ló, majd ismét birka, tehén és ló következett, egymást váltogatva a legelőkön, amelyek szinte egymást érték.

Írországban ír nyelvű rádió és TV-adókat is nézhetünk, hallgathatunk, de ezt kifejezetten csak haladóknak ajánlanám – bár a kelta rádión nagyon kellemes zenéket is adnak.

A galwayi vonatállomásról ismerősök vittek Doolinba, de egyébként busszal is el lehet jutni. A buszjáratok közvetlenül a pályaudvarról indulnak.

Galwayból a busz vonalán haladva akár busszal, akár autóval, gyönyörű kilátásban lehet részünk a Shannon régióba érve, ahol a kopár, kövekkel borított lapos dombok elérik az óceán partját, s ezzel mintha a partsávot közrefogná két hasonlóan kékes-szürkés sáv, az óceán és a kövek, amelyek az ég kékjét tükrözik vissza.

Doolinban több hostel, illetve Bed & Breakfast szállás, és egyéb fogadók működnek, de azért érdemes előre foglalni. Több szálláson és étteremben Wifi is van.

A bankautomatákkal és a postával már más a helyzet, mert ezeket csak nagyobb településeken találhatjuk meg! Érdemes úgy készülni, hogy legyen elég készpénzünk, illetve használjuk amikor csak lehet a bankkártyánkat.

MÁSODIK NAP

Másnap, bár nem keltem fel túl korán, nagyon szép idő volt, ezért úgy határoztam, hogy kihasználom az időt, és most megyek át a doolini kikötőből az Aran-szigetekre. 

Több komplehetőség is van: Aran Ferries, O’Brian Ferries, ami utóbbi nyilvánvalóan helyi kötődésű, viszont mint kiderült, kevésbé megbízható ami a menetrend betartását illeti.

Hasznos honlapok, ahol előre is lefoglalhatjuk a jegyeket, ha már tudjuk, hogy melyik nap lesz jó idő: www.doolinferries.com, www.obrienline.com, www.doolin2aranferries.com.

Az első hajók 10 órakor futnak ki a kikötőből, de azért érdemes előbb érkezni, hogy a jegyeket megvásároljuk és még helyünk is legyen a hajón a fedélzeti padoknál – különösen hétvégéken. Aki később érkezik, már csak állhat, vagy lemehet az alsó szintre, ami azonban üvegfallal elzárt rész. Ha hideg van, akkor persze ez a kedvezőbb utazóhely.

A menetidő kb. másfél óra Inishmore-ra, a legnagyobb szigetre. A hajó először a legkisebb szigeten kötött ki a három sziget közül, majd továbbindult Inishmore szigetére. 

A kikötőkben számos kerékpárbérlési lehetőség van. Nem kell rögtön az elsőnél választanunk, de mindenképpen érdemes kerékpárral bejárni a szigetet (10 euró + 10 a kaució, amit a végén visszakapunk), mert sokkal gyorsabb, mint gyalog, illetve olcsóbb, mintha a kínálkozó lovas szekereket választanánk. Így nem vagyunk senkihez sem kötve, és ott, és akkor állhatunk meg, amennyire időre csak akarunk. A kerékpárok általában erősen használtak. Szánjunk rá időt, hogy megfelelőt válasszunk: nyereg, fékek, váltó, stb.

A kerékpárkölcsönzőben térképet is találunk a szigetről, amit érdemes magunkkal vinni. Ha nem vásároltunk élelmet, a kikötői településen vannak üzletek és vendéglátó helyek is.

Ha süt a nap, javaslom a naptej használatát, mert szinte nem is érezzük a széltől a nap melegét, a végén azonban annál inkább.

A javasolt útvonalon elindulva nem csalódunk a látványban. A kikötőből a körút jobb oldali útvonalát választva szép parti sáv mellett haladunk el. 

Érdemes fürdőruhát is vinni magunkkal, mert egy köves és egy homokos partszakaszon is fürödhetünk. A kettő között pedig fókák mutatják magukat a fényképező turistáknak, ahogy kifekszenek a meleg kövekre napozni.

A következő fehér öböl után felmászhatunk a Dún Aonghasa romokhoz, ami kb. negyed óra felfelé gyalog. 

Olyan cipőben induljunk útnak, ami jól tapad a köveken és biztonságosan fogja a lábunkat. A látvány minden fáradtságért kárpótol. A sziklák peremén óvatosan megállva izgalmas képeket készíthetünk, de a bátrak akár kúszva is megközelíthetik a sziklák peremét, ahonnan lenézve minden bizonnyal elképesztő látvány tárul eléjük. Részemről megelégedtem a sziklák szélével, de lenézni nem mertem a tériszonyommal.

A műemlék bejáratánál van lehetőség frissítőre is, de ha még van időnk, akkor érdemes csobbanni egyet a mélykék habokban a fehér homokpart mentén. A víz igencsak hűs, de frissítő és meglepően kellemes benne úszni, illetve kevésbé sós, mint más délszaki tengerek.

Ha megszáradtunk, induljunk is tovább, mert a komp 16.00 órakor indul vissza Doolinba. Választhatjuk a térképen jelölt körút másik ágát visszafelé, de aki ezen indul el, az számoljon azzal, hogy emelkedőn megy végig, ahol többször kellett tolnom a váltós kerékpárt, majd lefele vezet az út, de ott meg azért nem lehet gyorsan menni, mert van ugyan út, de tele kövekkel. Kiváló teljesítménytúra, de aki nem akarja magát túlhajtani, az az ismert és a kényelmesebb utat válassza már csak azért is, mert a fókák délután jobban szeretnek napozni, és ekkor többet is láthatunk. Ha elég gyorsak vagyunk, akkor választhatjuk a középső útvonalat is visszafelé, mert itt is akadnak még látnivalók, és az út is megfelelő.

A sziget gyönyörű, nyugodt és biztonságos. A kerékpárokhoz nem is adnak lakatot. Azoknak, akik szeretnék az egészet körbejárni és felfedezni, azt javaslom, hogy egy éjszakát töltsenek a szigeten, mert a komp érkezése és indulása közötti idő nem elég mindenre.

Mivel nem tudtam a nagy rohanásban mindent alaposan kiélvezni, és átérezni a hely hangulatát, úgy döntöttem, hogy még egyszer visszamegyek, mert nagyon szép, nyugodt sziget.

Este még meghallgathattam volna a 6 órakor kezdődő koncertet az O’Connors kocsmában, de túl fáradt voltam, és a szállásomhoz még bő fél órát gyalogolnom kellett. Majd a következő vasárnap…

Hazafelé a hajóról fotóztam a következő képet:

Aki egyébként szeret golfozni, azt is megteheti itt, mert a kikötő közelében van golfpálya is. 

Lehet még itt tengeri kajakozni is a Moher sziklák árnyékában – persze, ha nem fodrozódik éppen viharosan az óceán, vagy akár búvárkodni is.